1.0Andi Társkeresőhttps://anditarskereso.cafeblog.huAndiRandihttps://anditarskereso.cafeblog.hu/author/andirandi/<p>"Hagyományos jelleggel" működő társkereső vezetőjeként - mivel a hölgyek fura dolgokat meséltek "internetes" élményeikről - gondoltam,<b> kipróbálok</b> egy <b>"menő" internetes </b>oldalt. Tanulok belőle (jó pap is holtig tanul), de legalább új tapasztalatokkal leszek gazdagabb. Ezekről az élményeimről szeretnék most mesélni. Ígérem, elgondolkodtató, talán még szórakoztató is lesz.</p> <p><b>Történetünk 2013. Karácsonya ellőtt pár héttel játszódik.</b></p> <p>Sokan már ez első csetelés alkalmával fenn akadtak a rostán: helyesírási hibák sokasága, megszólítás nélküli érdeklődés alvási-,  és egyéb intim szokásaimról, tisztelet meg nem adás, odafigyelés hiánya, de "kedvencem" a "mizu" és a "kő kóla" típusú beszélgető partner, a "Humor Herold" típus, vagy a látatlanban  "egész életét elmesélő." Azután volt, aki az első találkozást a saját lakásán képzelte volna el és akadt, aki zokogva félt a magánytól és ezt olyan "művészi" szintre fejlesztette, hogy látatlanban menekülésre kényszerített.</p> <p><strong>Summa summarum félév alatt </strong>két férfi volt -  a több száz jelentkezőből, -  akivel úgy éreztem, hogy szeretnék személyesen találkozni. Róluk mesélek most.</p> <p><strong>1. </strong>Nagyon jó képpel van fenn, barna hajú, művészlélek, izmos, ápolt. Hab a tortán, hogy közelemben dolgozik és nem messze lakik. Udvarias a telefonban, nem tolakodó. Számot cseréltünk és megbeszélünk egy randit, aránylag közel hozzám, (19 h-ra) egy kevésbé forgalmas, egymást felismerhető helyen. 18.40-kor csörög a telefonom.</p> <p>- "Te vagy itt? - kérdi, mert a kocsimban ülök, majd ha ideérsz, kiszállok.</p> <p>- Nem értem még oda ( bár nem hinném, hogy ennyire átlag arc lennék egy pékség előtt - gondoltam),  már úton vagyok. Van húsz percem a megbeszéltek szerint - mondtam.</p> <p>19.01 h - megérkeztem. Szűk, jól áttekinthető utca. Pár autó parkol üresen, egyikben ülnek csak. Nem hiszek a szememnek! A kocsiban ülő férfi a róla látott képnél cirka tíz évvel idősebb és húsz kilóval több, és teljesen ősz hajú. Hasa bele lóg a kormányba és úgy pöffeszkedik. Első pillanatban azt éreztem, elfutok, azután gondoltam, megadom a tiszteletet, kis ideig beszélgetünk, azután úgyis mennem kell dolgozni. Látom néz, rámosolygok, integetek felé. Fészkelődik, így jobban látszik, még nagyobb a hasa, mint gondoltam. Mi történt? Szegény beszorult a kormányhoz? Hogy száll ki?</p> <p><b>Megoldotta, sehogy.</b></p> <p>Bementem a pékségbe, pótcselekvésként vettem pár zsömlét és mivel épp jött a villamos, felszálltam. Biztos, hogy Ő volt, mivel a BKV jármű mellett elsuhant és befordult egy mellékutcába.</p> <p>Vajon ezek után miért tiltottam le?:-)</p> <p><strong>2.</strong> Már a telefonban unszimpatikus volt és bár igen nagy tájszólással beszélt, elmesélte: ő tősgyökeres budapesti. Mindent jobban tudott, mindenben okosabb volt. Igyekeztem undok lenni vele, hátha észre veszi magát és nem nekem kell azt mondanom, <b>NEM</b>.</p> <p>Egy pillanatra úgy éreztem: bingó, sikerült! Ugyanis azt mondta:</p> <p>- "Rögtön visszahívlak."</p> <p>- Igen! Ez az! - gondoltam, bár örömöm nem tarthatott sokáig. Visszahívott és találkozót kért. (Átvillant a gondolataimban, hisz tanulmányozni regisztráltam!) Nincs mese, találkozom vele, biztos tanulságos és szórakoztató lesz.</p> <p>Mivel szerettem volna elmenni az Adventi vásárba és kiderült, hogy Ő két megállónyira lakik tőlem, megbeszéltünk egy találkát a megállóban. Ott nem sokat zavar - gondoltam,-  legalább nem megyek egyedül.</p> <p>Magáról mesélt egész úton. Megtudhattam, hogy egy zsenihez van szerencsém, aki a jég hátán is megél, csodás apuka, tele van jobbnál-jobb ötletekkel, amit ez a "csúnya világ" nem értékel, polihisztor, csak nincs munkahelye. Eközben úgy ült le velem szemben a kisföldalattin, hogy combjai - persze véletlenül - hozzám érjenek akaratom ellenére és arrébb se tudjak lépni. Végre megmenekültem a "sok véletlen" elől, sietve mentem föl a lépcsőfokokat kettesével szeltem. Mint egy kullancs tapadt lépteim után, majd minden árút lefitymált a vásárban. Fura és támadó kérdéseivel pillanatok alatt kivívta az árusok haragját, kötözködött velük.</p> <p>(Pl: mézárusnál ki volt írva, gesztenyeméz, repceméz. Odaszól neki:</p> <p>- "jó vicc, biztos benne, hogy ez gesztenyeméz? Honnan tudná, mit gyűjtött a méh? - kérdi, közben öntelt mosoly ül az arcán.</p> <p>Mézárus: "onnan tudom, hogy nem minden virág azonos időpontban nyílik és figyelemmel kísérem ezt, valamint a kaptáram lakóinak vonulási útvonalát ismerem."</p> <p>Ő:  - "és mér ilyen drága?" (Szó szerinti idézet: "mér?")  Máshol olcsóbb - közli az árussal és odaszól hangosan nekem, " biztos cukrozzák is, úgy szokták  ezek."</p> <p>Mit ne mondjak, én égtem helyette. Kívántam, bár a föld nyílna meg alattam, hogy menekülhessek - de mivel nem tette, - villámgyorsan közöltem: " én most itt hagylak, elindulok haza."</p> <p>Követett, mint az árnyék, az üres trolin mellém akart pöffeszkedni. (Eszembe jutottak egy Demjén szám sorai: "a szomszéd átfolyik a karosszéken.") Még mielőtt így járnék, rászóltam: üljön inkább a mögöttem lévő ülésre, mert úgy kényelmesebb mindkettőnknek. Oldalra fordultam, hogy tudjunk beszélgetni azért, addigra elővette a telefonját és felhívta lányát és egész utat végigbeszélte vele. Nem beszélgettek! Beszélt, utasította: "írd meg a leckéd! Egyél! Pakolj be a táskádba! Ha odaérsz holnap a suliba, hívj!...."</p> <p>Ő szállt le hamarabb. Odaszólt felém: "majd hívlak!"</p> <p>Megkönnyebbülten néztem utána, .. láttam, amint megy és hátra sem néz, nem integet. Felsóhajtottam.</p>richhttps://anditarskereso.cafeblog.hu/files/2015/02/tkfejlec-150x150.jpg150150