Egyik legszebb hagyományunk a leánykérés, ami napjainkban reneszánszát éli. Szerencsére még nem merültek feledésbe – főleg faluhelyen – a régi szokások és újra visszatérnek, még ha kicsit modern formában is. De hogyan is volt régen?
A stafirung
A lányos háznál már a lánygyermekek 12 éves korától elkezdték gyűjteni a kelengyét, vagy stafirungot, ami a menyasszony hozománya volt. Általában ruhákból, ágyneműből állt, de gazdagabb családoknál családi ékszereket, ezüstöt, értékes étkészletet, vagy akár földet is kapott nászajándékul az ara.
Jegykendő
Amikor megtörtént a lánykérés, a fiú gyűrűt adott a lánynak. Anyagi helyzetétől függően ez lehetett köves kísérő gyűrű, de szegényebb családoknál mindjárt karikagyűrűt ajándékoztak. A leány, ha elfogadta a jegyajándékot, ún. jegykendőt adott a legénynek. Az esküvő napján ezt kötötték a menyasszony fejére, innen eredeztethető a bekötik a fejét kifejezés. A jegykendő még a múlt században is óriási jelentőséggel bírt, az asszonyok mellé temették a sírba. A leányt minden estben az édesapjától kellett megkérni, azonban ha ő már nem élt, a rangidős férfirokontól, esetleg az édesanyjától. Később már kikérték a lányok véleményét is, napjainkban pedig ez már leginkább a házasodni kívánók magánügye.
Jegyben járás
Leánykérés után kitűzték a lakodalom időpontját, ami néhány hét, de akár egy év is lehetett. Ez volt a „jegyben járás” időszaka, melyből a napjainkban használatos „járás” kifejezés származik. Ez volt az udvarlás ideje. Amikor a jegyesek ismerkedhettek egymással, persze csakis szigorú szülői felügyelet mellett, a lányos háznál. A legény szombatonként ellátogatott választottja családjához, ahol aztán szépen fokozatosan ismerkedett a leánnyal és a szülőkkel. A lányos házban eleinte csak szíves szóval, később akár ebéddel is fogadták. Ez idő alatt a fiatalok családjai is megismerkedtek egymással
Jegygyűrű
Az esküvő előtt a jegyesek együtt mentek el az ötvöshöz, ahol karikagyűrűt készíttettek maguknak, ami a tisztaságot és a házasság szentségét jelképezte, ezért csak a templomi szertartás során húzhatták először az ujjukra. A gyűrű általában aranyból vagy ezüstből készült, napjainkban azonban egyre divatosabba a platina, nemesacél és titán is. A karikagyűrű kezdetektől fogva igen fontos kultikus jelkép. Minél előkelőbb volt a házasulandó pár családja, annál díszesebb, mívesebb volt a gyűrű, s annál drágább az alapanyag.
Csak ha érdemes rá!
Igaz, manapság már másképp zajlik a lánykérés és az eljegyzés. A fiatalok maguk döntenek a sorsukról, az esküvő idejéről és módjáról, de a szülőktől való megkérés szép hagyománya, ha csak jelképesen is, de napjaink gyorsan változó divatjait is túlélte. A karikagyűrű pedig a mai napig a szerelem, az összetartozás és az örök hűség szimbóluma. Éppen ezért csak az arra valóban érdemesnek húzzuk az ujjára, s mi magunk is viseljük büszkén!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: