Mindannyian a tökéletes társunkat keressük, viszont ha körbe nézek ismeretségi körömben, esetleg visszagondolok ex házasságomra, hát nem sok boldog, illetve felhőtlen kapcsolatot találok. Mindenki egy tökéletes társat keres, eközben viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy saját magunk sem vagyunk tökéletesek. Egy idő – és néhány kudarc – után rájövünk, nincs is tökéletes, csupán annak különféle fokozatai léteznek. Miért van így? Mert mi sem vagyunk tökéletesek, ezért úgy válogatjuk meg társainkat, hogy tökéletlenségeink minél jobban kiegészítsék egymást. (Ami belőlünk hiányzik, benne megvan és fura módon ez előbb-utóbb zavarni fog bennünket.)
“A házasság nem selyempapírba csomagolt románc, a házasság valódi értelme az, hogy egyensúlyt teremtsen két ember belső konfliktusai között. Épp ezért a házasság gyógyulást hozó szentély és a valódi adni képes szeretet felfedezésének a helye.” A párkapcsolat tükör, melyben önmagunk elutasított részeit látjuk, ezzel segítve fejlődésünket, segít jobb emberré válni, magunkat jobban megismerni. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal, megoldatlan problémáinkkal, akkor találjuk meg életünk társát. Akkor tudjuk megfogalmazni önmagunkban, igazán kit is keresünk! Azt a tökéletlen személyt keressük, aki segít felismerni hiányosságunkat, segít felismerni, hol is tartunk. De nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az “igazit.” Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondjuk: ” pont ilyen problémát akarok magamnak.”
Látod milyen egy igazi párkapcsolat? Van benne feszültség, súrlódás, van benne fejlődési lehetőség. Ne feledd! Amíg nem tudod ki vagy, azt sem tudhatod, kit keresel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: